A védőoltásokkal sok mindent el lehet érni, de azt nem, hogy egészségesek maradjunk. Nagyszüleink még tudták, hogy a gyermekbetegségek fontosak, mert érési lépéseket tesznek lehetővé, és az immunrendszert az agresszív kórokozókkal teli világban vívott egész életen tartó harcra edzik.
Minden fertőző betegség harc, mely a betolakodók és a szervezet védelmi rendszere között zajlik. A testnek ez egy kemény edzés, amit a maga javára fordít, és ezzel erőt nyer. Az immunrendszer ütőképesebbé és ellenállóbbá válik minden további, kívülről érkező betolakodóval szemben.
Természetesen a védőoltások sok bajtól óvnak meg minket, de nem biztos hogy jó, ha minden konfliktust előre lehetetlenné teszünk a szervezet számára. Különbséget kellene tennünk abban, hogy valóban fenyegető kórképekre célzunk-e, mint a tetanusz vagy a gyermekbénulás. A kevésbé veszélyesekre lőni, mint a kanyaró, a mumpsz vagy a nátha, teljesen értelmetlen. Ha az immunrendszer megvívja a saját ütközetét a saját erejéből, végérvényesen győzelmet arat, és legyen az a legveszélyesebb behatoló, könnyebben fogja azt ártalmatlanná tenni.
A sors oldaláról nézve, a védőoltásokkal nem kímélhetjük meg magunkat az életfeladatainktól. Minden esetben meg fogjuk tanulni, amit meg kell tapasztalnunk. A védőoltások sem jók, sem rosszak. Néha helyénvalók, de néha teljesen fölöslegesek és akkor veszélyesek is. A bizalom fanatizmusa éppen olyan veszélyes, mint a teljes bizalmatlanság.
Mindenkinek együtt kell élnie a saját választásai következményeivel.