A görög mitológiában Zeusz, azaz római megfelelője, Jupiter volt az ég istene, aki villámokat szórt. Pszichológiai szempontból az égi birodalom a tudatosságot jelképezi, ahol az akarat, az értelem és az irányítás a meghatározó. Ő az, aki megtervez és bármi áron célt ér, hogy az eredményt kitűzött zászlóval biztosítsa. Eközben azonban, félrelök, megaláz, eltipor, ha az érdeke ezt kívánja.
Chronosz és Rhea legfiatalabb gyermekeként születik Zeusz. Két bátyját, – Poszeidont (Neptunusz) és Hádészt, (Plútó) – a hatalmát ilyen módon megtartani kívánó Chronosz lenyeli. Zeusz, csak anyja leleményessége révén marad életben. Amikor férfivá érik, közben járására, apja visszaöklendezi a testvéreit Métisz italától.
Tíz éves kemény küzdelem árán Zeusz elnyeri a fennhatóságot apja birodalma felett. Itt bizonyítja, hogy milyen remek stratéga, és szövetségkötő, aki az által, hogy képes ráerőltetni másokra az akaratát, kiépíti és megszilárdítja a hatalmát.
Így lesz ő az olümposzi istenek leghatalmasabbja, az ég és föld ura, míg a Poszeidón a tengereket, Hádész az alvilágot uralja.
A Jupiter, mint domináns figura, azt a hatalmat közvetíti, mely a siker révén magasra ívelő tekintélyt arat. Ambíció és tehetség a hajtóereje annak, aki képes a saját birodalmát hajszolni, felépíteni és kormányozni. Tervei és céljai felé vezető úton, nem retten meg a kockázattól sem. Nem beosztott ő, inkább saját maga főnöke.
Határozott lépések és jó rálátás szükséges ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. A célért teljes odaadással képes küzdeni, semmit sem hagyva figyelmen kívül. Hogy elérje, amit kiszemelt, hasonlóan erőteljes egyénekkel együttműködik, szövetséget köt.
Nagylelkűségét az motiválja, ha az elvárásain keresztül irányíthat. Szülőként gyermekét, házasságban társát, az életben a kapcsolati körét. Tekintélyelvű, a végső szó az övé. Érzelmileg távolságtartó, a szenvedélyt nem ismeri, így az intimitást inkább a munkájában éli meg. Ráadásul a hűség sem tartozik az erényei közé.
A Jupiteri árnyékoldal, hogy bensőjével nincs kapcsolata, főleg, mert nem engedi meg magának, hogy elérzékenyüljön. Így eltávolodik saját magától, ezért másokkal sem képes ezen a szinten kapcsolódni. Kompenzációként leértékeli és elítéli azokat, akik vállalják az érzelmeiket.
Így alakulhat ki felsőbbrendűsége, amikor nem csak a felelősséget nem vállalja, de a fától az erdőt sem látja, és azt gondolja, hogy bármit megtehet.
De a hatalom és a paranoia közeli barátok. A csúcson, a hatalom elvesztésétől való félelem dominál. Krízist kell megélnie ahhoz, hogy figyelme az érzéseire irányuljon, s ezáltal mások érzéseit is figyelembe vegye. Rá kell döbbennie sérülékenységére, hogy megtanulja az alázatot.
A fejlődés felé vezető úton, nem ártana leereszkedni Plútó birodalmába. A tudattalan világa rejti mindazokat a minőségeket, melyeket a domináns Én elnyom. Ehhez segítséget kérni nagy bátorság, hiszen olyan jellemvonások kerülhetnek így felszínre, melyeket vállalni érdemes.
Jutalma az érzelmi sivárság feloldódása, melyből előkerül a gyermeki Én, aki képes vállani a naivitást, ártatlanságot, nyitottságot, mellyel új tapasztalatokat szerezhet.
Ő volt az egek ura, az eső-isten, a felhő-gyüjtő, kinek szavára szörnyű villámlás következett.
Hatalma az összes többi istenség együttes erején is túltett.
Mindazonáltal, ő sem volt mindenható és mindentudó.