Az önzetlen szeretet és önfeláldozás planétájaként, a Neptunusz jelképez minden magasztos és nemes dolgot. Ő a finomító erő, ami felemel az anyagi szintről, az önösségből. Ezáltal azonban illúziókkal teli, irrealitás kreálta, kaotikus világot is teremt, ahol minden homályos, rejtélyes és bizonytalan.
Neptunusz a 12 római főisten egyike. Az ókori görög hitvallásban Poszeidónként tisztelték, aki elsősorban a tengereket uralja. Idővel a két alak neve összemosódott.
Poszeidón megszületik Chronosz és Rhea fiaként. Testvérei, többek között, Zeusz és Hádész, akiket az asztrológia Jupiterként és Plútóként ismer.
Ismertebb mítoszváltozat szerint Chronosz, azaz Szaturnusz, mindhárom gyermekét lenyeli, féltve tőlük a hatalmát. De Métisz italától, Chronosz kihányja fiait.
A Küklopsz azonban előnyhöz segíti a testvéreket Chronosszal szemben. Zeusz megkapja tőle a villámokat és a felvilág ura lesz. Hádész az alvilág uraként a Küklopsz láthatatlanná tevő köpenyét, Poszeidon pedig a szigonyát birtokolhatja, és a középső világ felett nyer hatalmat. Így győzik le Chronoszt és kerülnek hatalomra a menny, a földi világ és az alvilág felett.
Poszeidón a középső, földi világ Tengereinek Uraként feleségül veszi Salaciát, a sós vizek istennőjét, majd Amphitritét. Azonban számos szeretőt is tart, hiszen a szerelem általi egybeolvadás mámora csillapíthatja csak az apai elutasítást. A nyugodt külső, egy háborgó, haragos belsőt takar.
Így jelenik meg Poszeidón-Neptunusz, mint békés tenger, melynek mélyén, óriási erők húzódnak meg, arra várva, hogy a bennük hömpölygő düh felszínre kerüljön. Akár a vihar dúlta óceán, mely tarajos hullámokkal, bármit képes elsöpörni, elnyelni, ami az útjában áll.
Ezt a szeletet foglalja magában az asztrológiában Neptunusz, az szülői minta által. Egyrészről bosszúra éhes, másrészről szerelemre áhítozik. Birodalma a tudattalan érzelmek helyszíne, mely olyan kiszámíthatatlanul hömpölygő, mint a végeláthatatlan vizek.
Ahogy a vizeknek nincs szilárd formája, kontúrja, úgy Neptunusz is megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan. A rejtett, láthatatlan, és ismeretlen tartalmak birodalma ez, mely a tudatba kerülve, láthatóvá kell, hogy váljon.
S mivel nem reális és bizonyítható, így az illúzióknak, teóriáknak ad teret. A Neptunusz olyan ideálokat gerjeszt, melyek a valóságban nem létezhetnek. Amikor az elképzelt tartalom nem valós, létrejönni sem tud abban a formában, amiben megjelenik. Természetesen ezzel okoz csalódást, zavart, káoszt, bizonytalanságot, és ezek nyomán megmagyarázhatatlan bűntudatot.
Amikor az álmok, vágyak nem valósulhatnak meg a földi életben, az elkeseredés olyan csalfa megoldáshoz vezet, amely a fantázia világába menekít. Itt létrejöhet egy saját valóság. Így vezetnek az álmok megéléséhez legegyszerűbben és leggyorsabban az bódítószerek.
Ezáltal folyik össze a valódi és a kitalált. Ez már nem a 3. dimenziós világ, azon túlra nyúlik.
A Neptunusz megmutatja, hogy mi van a valóságon túl. Az illúzió, homály, zavar helyszíne, a láthatatlan, határtalan, irreális világ. S mert megmutatja, ébredésre késztet.
Azt tanítja, hogy láss tisztán, élj a valóságban, és állj a földön két lábbal. Ekkor tudod érzékelni önmagad, megélni az érzéseidet és vállalni a felelősséget a létedért.
Ennek jutalma, hogy helyet kap az életedben az empátia, önzetlenség, mások megértése, de a művészi és gyógyító képességek is teret nyernek.
Egy olyan kultúrához tartozókban, akik még teljesen be vannak zárva a vadságba, van valami meghökkentő bölcsesség…ez az élet eredeti tudata, egy uralkodó érzés, hogy egyszereűen hozzá tartoznak – függetlenül attól, hogy tudnak-e erről.