Az asztrológiában Plútó, – görög megfelelője, Hádész – egy olyan mélyben megnyilvánuló, rejtett erőt képvisel, amitől az az érzés támadhat, hogy félni kell. Talán azért is van ez így, mert a görög mitológiában betöltött szerepe, mint az alvilág ura, nem éppen szimpatikus figura.
S hogy miért is lett az alsóbb erők ura, talán éppen gyermekkori mély lelki sérüléseiből fakad, amikor apja, – a Szaturnuszként emlegetett Kronosz – mélyen megsemmisítően megbántotta, nevezetesen lenyelte, testvérével, Neptunusszal együtt. Ezekből a mély gyermekkori sérülésekből fakadóan esett rá a leghálátlanabb, mégis a leghatásosabb szerepkör.
Kivonult hát a társasági életből és átalakult egy hatalmas erőkkel bíró, rejtőzködő figurává, aki könyörtelenségével és jéghidegségével nem tud és nem is akar szánalmat mutatni.
Amint a születési képletben rendkívül lassan halad, már kész tervei vannak. Ahol a Plútó jár és kapcsolatba kerül az életterületekkel, planétákkal, ott hatása nyomán bizonyossá válik, hogy az egyén, meghatározott krónikussá vált mintákat, már nem követhet tovább.
A belső átalakulás kényszere, valamilyen külső hatás által kiváltott krízis formájában köszönt rá. Ez a krízis lassan közelít, majd egyre szövevényesebbé válik, míg ki nem robbannak, felszínre nem törnek azok a témák, amelyekkel szembesülnie kell.
Sötét csapdának tűnik, amint a kényszerítő körülmények lassan, de biztosan átalakítják az életet, a személyiséget. A zajló folyamatok megváltoztatják az irányt, ami gyakran régi, megoldatlan problémáink vagy elfojtott félelmeink felbukkanásával jár együtt.
Olyan érzés ez, mintha valami ismeretlen, sötét okból kifolyólag megharagudtak volna a kozmikus hatalmak, s ezáltal az élet nehezebbnek és fájdalmasabbnak tűnik, az irányítás kontrollálhatatlanná válik.
Ez azonban érzékcsalódás. A Plútó, minden alkalommal, hatalmas kincsekkel érkezik, csak ezekért a kincsekért nagyon mélyre kell ásni. Egészen a belső konfliktusok gyökeréig kell lejutni, mert csak ott lehet szembesülni a múlt titkaival. Ennek a belső munkának az eredménye lesz a kincs, mely a psziché megnyugvása és békéje.
Bár ez az átalakulás kényszerű fájdalmakkal és szenvedéssel jár, az ajándék az újjászületés lesz, hiszen a lelki terhek elengedésével, a felszínre engedett tartalmak nyomása megszűnik.
Ami nem öl meg, az megerősít.