A kisgyermekből gyermek, a gyermekből kamasz, majd ifjúból felnőtt lesz – ez a világ rendje.
De vajon ki éri el lelki értelemben is a felnőttkort?
A szülőktől való teljes elszakadás az alapfeltétele a lélek felnőtté válásának. Sokan maradnak idősebb korukban is gyermekkori szinten és vannak, akik soha nem nőnek fel.
Míg a természet csodás módon úgy rendezi, hogy a felnőtté válás szakaszai testi szinten megtörténjenek, lelki szinten nem ez a helyzet. Vannak, akik felnőttekként a harmincas, negyvenes, ötvenes éveikben még tele vannak sérülésekkel, sebesülésekkel. Ezek a sebek életük első éveiben keletkeztek, és meg is maradnak később is. Így házasodnak, – talán egy még sérültebb partnerrel,- választanak hivatást, – talán a szüleik elképzeléseit követve,- és alapítanak családot.
Amikor elérkezik az élet dele, a válságos életközép, – ahol egy bizonyos mértékű szenvedés elkerülhetetlen, – a feladat az lenne, hogy az évtizedek alatt megszokott irány megváltoztatásra, átalakításra kerüljön. Ezt azonban gyakran nagyon nehéz tudomásul venni. A terheket le kellene dobni, mérleget készíteni és felkészülni a jövendő életfeladatra. Az élet bonyodalmait, – melyen mindannyian sokat dolgozunk, – hátra kellene hagyni, és elindulni az igazi fejlődés útján.
Míg a korábbi korok emberei megfelelőképpen tudták a változás időszakait értékelni, a modern kor embere a gondolatát is gyűlöli, hogy pozíciójától, állásától, esetleg vagyonától megváljon. Még akkor is így van, ha egyes emberek nem is képesek élvezni mindazt, ami az övék. Amikor elérkezik az ideje, a szabadidő minőségi felhasználásának, a hétvégi ház élvezésének, a felhalmozott könyvek elolvasásának, és megannyi vágyott dolog, hobbi megélésének, akkor is fogva tartja a pozíció, a munka, a pénz.
Nyilvánvaló, hogy általában nem mindenkinek sikerül az élet második felének békés és értelmes eltöltése, a könnyű és kellemes dolgok felismerése és élvezete.
Meglehet, hogy az elengedéstől való félelem az, ami ilyenkor fogva tart. Lehet az is, hogy a saját érdek diktál, mely túlértékelésre kerül, és pótolhatatlanná minősít. Egyénileg különböző oka lehet annak, hogy egy teljesítéssel és felépítéssel teli életszakasz után, a bölcsebb és nyugodtabb életminőségre és a dolgok értelmének felismerésére való átállás hogyan, és egyáltalán megtörténik-e.
Soha ne mondj le az álmodról azért, mert sok időbe telne beteljesíteni azt.
Az idő mindenképp el fog telni.