Míg a spirituális beállítottságú emberek számára nem kezdődik, hanem létezik az élet, addig a materialista szemléletűek abban hisznek, hogy az élet a harmadik hónap után indul el.
Azonban amint a pete és az ondósejt egyesül, a testivel párhuzamosan megkezdődik a lelki élet is. A lélek a fogamzás előtt kötetlenséget és szabadságot érez. Fogamzásra akkor kerül sor, ha még lezáratlan életfeladat vár a lélekre, aki tévedhetetlenül felismeri azt a két embert, aki egymásra talált. Viszonylag hamar hozzászokik az új életteréhez, amely meleg, bársonyos és puha. Vízburkának biztonságában növekedik, megnyugtatja anyja rezdüléseinek harmóniája. Tudatosan éli meg, hogy az anya miként fedezi fel új állapotát. A terhesség megszakítás gondolatát éppúgy érzékeli, mint azt, hogy nemét a szülők örömmel fogadják-e. Az esetek egy részében a szülők fiú iránti vágya, a még meg sem születettben azt a bizonyosságot eredményezi, hogy a saját női nemével csalódást kell okoznia. Ezáltal itt alapozódhatnak meg a nemi szerepekkel kapcsolatos nehézségek.
Ha a baba tervezett és várt, úgy ezt az időszakot felhőtlenül élheti meg és akkor lenyűgöző élmények formálják őt az anya pocakjában. A korlátlanság és egység, a bizalom és védettség érzése kíséri növekedését. Ez az időszak – a tejjel-mézzel folyó Kánaán valóban létezik. Az anya ritmikus szívverése biztosítja a nyugalmat és a harmóniát. Az érzékszerveket még semmi sem veszi komolyan igénybe. Ha az anya rendben van, a környezetével összhangban él, vagy képes tudatosan távol tartani gyermekétől a külső feszültségeket ez a védett korszak annyira kellemes lehet, hogy már itt kialakulhat az ősbizalom érzése.
Elsőként itt kaphatjuk meg az esélyt arra, hogy magabiztos, önbizalommal telt, határozott, pozitív énképpel rendelkező, stabilitással megáldott, kiegyensúlyozott emberekké válhassunk.
Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.