Sok szülő a gyermekével akarja be nem teljesült álmait megvalósítani. Gyermekeink viszik bele kapcsolatunkba vagy az életünkbe, ami eddig hiányzott belőle. A sors nem követ el hibát, hanem arra törekszik, hogy hibáinkat feldogoztassa és megértesse velünk. Felismerteti velünk, mi is hiányzik valójában az életünkből.
Minden szülő pontosan a megfelelő gyermeket kapja. Általában nem azt várjuk, amit gyermekeink hoznak, és ezért sokszor nem is akarjuk tudomásul venni. Pedig ők a legjobb és legmegfelelőbb terapeutáink. Felerészben hozzánk hasonlítanak, ami egyfelől kellemesen, másfelől kínosan érinthet bennünket szülőket. Velünk való intuitív kapcsolatuk révén megvan az a felülmúlhatatlan képességük, hogy kicsiny ujjaikkal pontosan a gyenge pontjainkra mutassanak. Ők tükrözik fejlődési szintünket, rámutatnak a problémáinkra azokon a pontokon, ahol mi magunk is elakadtunk.
A gyerekek éppúgy élettervekkel jönnek erre a világra, mint egy generációval előbb a szüleik és életfeladataik is határozott hasonlóságot mutatnak. S mivel ezeket kristálytisztán tárják elénk, senki sem tud bennünket szülőket úgy felbosszantani, mint saját gyermekeink. Tükörként mutatják a valódi problémáinkat.
Kérdés, vajon képesek vagyunk-e átlátni ezen a tükrön. Képesek vagyunk- e belátni, milyen kevés hasznunk származik abból, ha a tükröt hibáztatjuk a benne látott mogorva ábrázatunkért. Felelősségteljes szülőkként fontos megtanulnunk, hogy nem gyermekeinket kell megváltoztatnunk, hanem önmagunk fejlődésével segítjük elő gyermekeink változásait.
A világ tele van jelekkel és csodákkal, amik megtörténnek és elmúlnak, s aki elég szerencsés és elég éber, megláthatja őket.