A szeretet a legmélyebb és legbensőbb érzés, amely mindenen áthatol. Mindent megold, elsimít, elviselhetővé, örömtelivé varázsol.
Sajnos elfelejtjük, vagy nem vesszük észre, hogy a legnagyobb kincs az életünkben. Gyakran azért szeretünk, mert muszáj, esetleg érdekünk fűződik hozzá, csupán önzésből.
Lehet, hogy szeretet vásárolunk, tárgyakért, ajándékokért, pénzért cserébe. Azt gondoljuk, hogy anyagi dolgokkal kompenzálhatunk, mert nincs időnk, nincs energiánk, vagy nem tanultunk meg szeretni.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy képesek vagyunk-e önmagunk felé is szeretettel fordulni, amikor másoktól odafordulást, elfogadást, szeretetet várunk. A gyermekkori szülő-gyermek kapcsolat ékes bizonyítéka lehet ennek.
Az állandó rohanásban nem biztos, hogy tudatosul bennünk, hogy a legnemesebb értékünket felejtjük el szétszórni magunk körül, az emberi természet alapvető szükségletét, ami az emberi létünk legnagyobb csodája.
Szeretet nélkül sivár a létezés, mert a szeretet a lélek ereje.
Képes minden negatív érzést magába szívni és átalakítani.
Az adás és elfogadás minőségében nyilvánul meg, életre hívja a hála érzését.
A szeretet képes ráébreszteni arra, hogy élünk és hogy életünknek csodás értékei vannak. Képessé válunk általa meglátni a szépet, felfedezni az örömöt és a bennünk szunnyadó legnemesebb érzéseket. A kedves szavak, a gondoskodás, egy mosoly, egy érintés, egy ölelés, de csak egy perc a drága időnkből, a legértékesebb ajándéknál is többet ér.
A mindennapokban se felejtsük el ezeket.
Mindenki a saját világában él.
Aki meg akarja változtatni a világot, annak először saját magát kell megváltoztatnia.