A szeretet érdekes játék. Mindenki arra vár, – tudatosan, vagy tudat alatt, – hogy szeretetet kapjon és adjon nap, mint nap, azonban nem sokan képesek arra, hogy valóban szeressenek.
S hogy honnan tudhatod meg, hogy képes vagy-e valóban szeretni? – Vizsgáld meg, hogy tanított-e rá valaha valaki. Megmutatták-e neked, milyen érzés az, ha szeretve vagy, és ha viszont szerethetsz?
Azt mondják, a szeretetet nem lehet megtanulni, csak engedni, hogy bekövetkezzék.
És ez valóban így van. A szeretet minőségét mindenki önmagában hordozza. Benned is él, csak nem biztos, hogy mered, akarod vagy igényed van arra, hogy használd. Lehet, hogy vágysz a szeretetre, de félsz is tőle.
Sokszor attól félünk a legjobban, amire a legjobban vágyunk. S hogy ez a félelem megszűnjön, közel kell magadhoz engedned az érzést, hogy szeretsz, vagy szeretve vagy. Ki kell tárnod a szíved ajtaját, hogy a szeretet felszínre emelkedhessen.
Ahhoz, hogy a szívedet kinyisd, le kell győznöd a bizalmatlanságodat és a megsebzéstől, visszautasítástól való félelmedet. Ha ezt megteszed, felszabadulsz és természetes elégedettségérzés lesz a jutalmad, amelyet megtarthatsz, vagy megoszthatsz.
Bárhogyan is teszel, az így előbukkanó érzéseid a legjobb barátaiddá válnak. Megsúgják neked, melyik irányba kell tartanod, segítenek megtalálni az utadat, és segítenek dönteni. Mert döntést hozni csak nyitott szívvel lehet. Ez egy olyan szabad érzés, mint amikor a hullámokkal sodródsz. Ilyenkor kapcsolatba kerülsz valami nálad sokkal nagyobbal, amit úgy hívnak, teljesség.
Amikor a szívedre hallgatsz és követed, amit diktál, ráébredsz, hogy a legbensőbb akaratod és vágyaid fogalmazódnak meg. Bár az akaratod gyakran mást kíván, nem azt, ami éppen jelen van az életedben, mégis a saját vágyaiddal kapcsolódik össze. Így kerül felszínre valami, ami által szerethetsz és szerethetővé válsz. Még akkor is, ha ezt soha, senki nem tanította meg neked.
Akinek szíve van, annak reménysége is van,
s akinek reménysége van, annak megvan mindene.