Gyakran hallom: „csak boldog szeretnék lenni”.
De elgondolkodtál már azon, hogy mi is a boldogság valójában?
A boldogság keresése ma, szorosan kapcsolódik a mindennapi élethez. Valami olyan után vágyódás, aminek az elérése érdekében bármi eldobható, kockáztatható, lecserélhető.
Aki megpróbálja bebetonozni magát a boldogság érzetébe, a lelkét is képes eladni, bármit megad a remélt állapotért, nem veszi észre, vagy nem érdekli, hogy az értékítélete sérül és megváltozik. Lehet családról, gyerekekről, házasságról, hivatásról, pénzről, vagy bármilyen összetartozásról szó, minden felkerül egy lapra.
A boldogság azonban nem más, mint a lélek egyensúlya. Amikor legbelül, harmonikusan és kiegyensúlyozottan működik a rendszer. Amikor önmagad irányítása a saját kezedben van. Nem mástól várod, hogy jól érezd magad, hogy elégedett légy, vagy éppen boldog, hanem a saját felelősségednek érzed a pillanatnyi, vagy kialakult állapotodat, hangulatodat, helyzetedet.
Boldog akkor lehetsz, amikor a saját érzéseiddel együtt, önmagadat tiszteletben tartod. Tiszteled és elfogadod a származásodat, múltadat, jelenedet, személyiségedet. Csak így kerülhetsz egyensúlyba. Ha bármelyik is háttérbe, vagy elnyomás alá kerül, a remélt boldogságod eltávolodik tőled. Minél több, hozzád tartozó minőséget fojtasz el, annál kevésbé lesz esélyed arra, hogy jól érezd magad és boldog légy.
A boldogság kergetése az elképzelhető legkevésbé örömteli életet hozza el. Éppen ezért, nem érdemes hajszolni. A boldogság akkor áll melléd, ha felismered, hogy az önmagadhoz való viszonyulásod a tét.
Jó, ha tudod… a boldogság nem ellentéte egyetlen érzelemnek sem. Sem a haragnak, sem a szomorúságnak, és a félelemnek sem. A boldogságnak megvan a maga sajátos funkciója. Egyfajta jelzése annak, hogy megbékéltél önmagaddal.
A világ minden szeretete a tiéd lehet,
de ha te úgy döntesz, hogy boldogtalan leszel, boldogtalan maradsz.