Próbáltad már felfedezni saját belső valóságodat?
Arra a valóságra gondolok, ami a saját rejtett mélységeidben rejlik. Ahol létezik egy világ, amelyben minden fellelhető ahhoz, hogy megértsd önmagadat.
Amikor elkülönülsz a külvilágtól, a kívül zajló dolgoktól, olyan érzés jár át, mint amikor egy falon kiválasztott pontot bámulsz, és abban a pillanatban semmi nem létezik számodra azon a ponton kívül.
Az ekkor megmutatkozó belső világodat bontja ki a Vipassana meditációs technika. Egy olyan gyakorlati módszer ez, amely feltárja a bensőnkben rejlő problémáinkat, rávilágít komplexusainkra, feloldja bekövesedett blokkjainkat, lebontja betonfalként tornyosuló korlátainkat, megszünteti elfojtásainkat, hogy így ébresszen rá rejtett képességeinkre és lehetőségeinkre.
Ha azt gondolod, hogy a Vipassana meditáció valamilyen kellemes ellazulást biztosító relaxáció, ki kell, hogy ábrándítsalak.
Ez a technika egy kemény erőfeszítéseket kívánó munka.
A tudatod legmélyén rejlő, kendőzetlen valóságodat, – ami eredményként eléd kerül – nem biztos, hogy könnyű elfogadnod. De ha képes vagy a technika segítségével megvívni belső harcodat, a nehézségeid, melyeket felismeréseid okoznak, hamarosan elmúlnak. A küzdelmet a gyakorlásban való teljes elmélyülés váltja fel. Ez egyfajta beleolvadás saját mélységeidbe, egy olyan áramlás, melyben már nincs helye az erőfeszítéseknek, mert a felbukkanó semlegesség hatására az idő észrevétlenül elillan.
Elcsendesedsz, a pillanat megtelik elfogadással és békével. Ez az érzés mélyen beléd ívódik, a pillanat eltörölhetetlen nyomot hagy benned. Mint amikor a víz alatt már túl kevés a levegőd és a felszínre bukkanás felszabadít a már-már elviselhetetlen nyomással teli feszültség alól, és amikor végre levegőhöz jutsz, átszakadnak a korlátaid és megtapasztalod a saját végtelen szabadságod érzését.
Pontosan ezt tapasztaltam meg én is.
A fuldokló küzdelmét, aki a saját óceánja mélyén, saját magával megvívott csatái után a felszínre jut.
Az út felfelé maga a végső küzdelem. A kitartás és a törekvés próbája. Amikor a harcodat csak úgy tudod megvívni, ha átadod magadat a víz felemelő erejének és hagyod, hogy felszínre emelkedj általa. A felemelkedésed pillanata magával hozza a legtisztább megkönnyebbülést és a végtelen felszabadulást, ami végül mosolyra fakaszt.
S ez a mosoly egy óriási, határtalan életet adó lélegzet.
Az élet lélegzetét adta nekem a Vipassana. A belső békém, nyugalmam és egyensúlyom találtam meg benne. Egy tiszta kép rajzolódott ki bennem a legbenső valódi és egyedülálló önmagamról.
A csodák nem a természet törvényei ellenében történnek, hanem csak annak ellenében, amit a természet törvényeiből ismerünk.