Lelked sérülését, gyakran mindent átható krónikus elégedetlenség érzésed mutatja meg. Elterelheted ugyan időlegesen a figyelmedet bármilyen tevékenységgel, az elégedetlenség érzése maradni fog. Nem érted, hogy mi okozza, csak azt, hogy boldogtalannak érezed magad.
A kimerültség érzése is azt mutatja, hogy lelkierőd fogytán van. Akár idős szüleidet kell ellátnod, miközben saját szükségleteidre alig jut időd és energiád. Vagy ha szeretnél együtt érző, segítőkész lenni másokkal, ám feszültnek és kimerültnek érzed magad. A lélekerő elvesztése sok felgyülemlett feszültség eredménye is lehet. Egyszerűen, mert nincs kapcsolatod saját magaddal.
Ha természetes létállapotodhoz kapcsolódsz, mások szolgálata semmilyen feszültséggel, vagy mentális kimerültséggel nem jár. Cselekedeteid spontán, erőfeszítés-mentesek és örömtelik és energia-dúsak lesznek.
Ha azonban lelked nem kapcsolódik hozzád, hiányérzeted támad, többre vágysz, úgy tűnhet, minden rossz körülötted: a hely ahol vagy, amit csinálsz, akivel vagy, és ahogy érzed magad. Magányosnak érzed magad, nem bízol sem magadban, sem másokban, sem a világban. Ez a krónikus szükségérzet, a többre vágyás, identitásoddá válhat.
A lelkedet ért károsodás életerődet, vitalitásodat csökkenti, testi gyengeséghez, és betegséghez vezethet. Testileg, lelkileg és szellemileg is hatással lehet rád, szélsőséges esetben akár végzetes is lehet. Az elemek kiegyensúlyozatlansága, amely a lélekerő elvesztéséhez kapcsolódik, általában azoknak az elkerülhetetlen próbatételeknek az eredménye, amelyekkel szembe kell, vagy képtelen vagy szembenézni. Ilyen kihívás lehet egy feldolgozatlan gyermekkori traumától, egy szeretett személy elvesztésén keresztül, súlyos betegség kialakulásáig bármi.
.
Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni.