Ha nem látunk, hallunk, érzünk, tapintunk, észlelünk valamit, azt gondoljuk, hogy az nem is létezik. A racionális elme csak annak hisz, amit kézzel foghatóan bizonyítani is tud és a saját dimenziójában megtalál.
Gyakran hangoztatom: „Ahol a figyelem, ott az energia”.
Mert minden létezőnek bizonyos intenzitású rezgése van. Az energia, azaz a figyelem fókusza nagyban attól függ, hogy milyen a fizikai, érzelmi és mentális állapot, azaz milyen a tudatossági szint, hiszen ennek az állapotnak megfelelően változik a rezgésszint is.
A felbukkanó érzelmi folyamatok olyan energiaáramlatok, melyek különböző szinten rezegnek. A negatív érzelmek, mint a gyűlölet vagy a félelem, alacsony frekvencián keltenek rezgéseket belül és kívül is, míg a szeretet vagy az öröm magasabb rezgésszinten jelennek meg. Az alacsony rezgésszinttől diszharmonikus, míg a magasabb rezgésszinttől harmonikus érzések keletkeznek.
A megbocsátás által, a figyelem középpontjában már nem harag van, nem a haragra irányul a fókusz, hanem arra a feldolgozási folyamatra, amely a megbocsátáshoz vezet. Így a megbocsátás által a rezgés intenzitása megnő, ami felszabadult lelkiállapotot eredményez.
A döntések az energiát arra az érzelmi állapotra, dologra, vagy eseményre irányítják, ami a tudatossági szinttel egyenértékű. Alacsony rezgésszint enerváltságot, a magas rezgésszint lendületet ad.
Amikor hagyjuk, hogy mások negatív energiája hasson ránk, úgy érezzük, mintha elrabolták volna az energiánkat, pedig csak rezgésszintünk csökkent le, ami által lelassultunk, legyengültünk.
Ilyenkor gyakran hangzik el: „a feleségem leszívta az energiámat”… vagy „energiavámpír az anyósom”.
Az érzelmi energiát azonban senki nem képes elvenni, ha az nincs kiszolgáltatva. Aki hagyja, hogy mások hatása által negatív érzelmi állapotba kerüljön, maga adja oda az energiáját, és így önmaga felelős a saját rezgésének az intenzitás csökkenéséért.
A tudatos gondolkodás, a figyelem energiáját ráirányítja arra az érzelmi mintára, ami által megváltozhat a rezgésszint. Ez a rezgésszint hat másokra, ami által reagál a környezet, így közvetítve tapasztalatokat.
Mindenki csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól,
amennyit önmagának ad.