„Nagymama szemén át az élet merő apró csoda volt: júniusban a nyárfa alatt virágzó vad tigrisliliomok; a folyóparti szürke szikladarabról – nagymama különösen szerette ezt a víztől selymes fényűre csiszolódott követ – villámgyorsan tovatűnő gyíkocska. A levelek hűen tükrözték az évszakokat és nagymama életének szakaszait.
Nyolcvan évet élt, távozása olyan volt, mint a kaktusz virágzása: ma csodálatos virága holnapra eltűnik, lehull. A levelei maradtak utána, meg a férje, akivel hatvankét évet töltöttek együtt. Howard nagyapám, a választékosan öltözködő, mindig győztes mosolyú, de mindig vesztes betyár, többször is vagyont szerezett, de sorra el is vesztette őket, végül semmije sem maradt. Elitta, elkártyázta a pénzt, úgy szórta, akárcsak nagyanyám a galamboknak a morzsát. Ő az élet nagy lehetőségeit akarta, de nem tudta megragadni, – nagyanyám az aprókat, neki sikerült is. Anyám csak így emlegette nagyapámat: A pasas.
Nagyanyám lakott a pasassal cseréptetős,előkelő, spanyol stílusú házban, lakókocsiban, hegyi kalyibában, motelben, végül egy düledező házikóban – ők ugyanazok maradtak mindenütt. – Nem értem, hogyan képes kibírni vele – dühöngött anyám nagyanyámra, egy-egy újabb csőd hallatán. Az igazság azonban az, hogy értettük mind. Nagyanyám azért bírta ki ezt az életet, mert nem kívülről nézte, hanem elmélyült benne, minden kis részletét értő szemmel figyelte.
Nagyanyám elment, mielőtt megtanulhattam volna azt, amit leveleivel tudatni akart: hogy egészséges gondolkodásmóddal bármilyen élet élhető, az egészséges gondolkodáshoz pedig az kell, hogy nagyon figyeljünk mindenre.
Igen, tudatták a levelei, Papa egyre csúnyábban köhög, a házból ki kellett költözni, se pénz, se munka, viszont virágoznak a tigrisliliomok, a gyíkocska sütkérezik, és bármilyen nagy is a hőség, a rózsák nem sínylik meg.
Nagyanyám megtanulta, amire keserves élete tanította: annak, hogy sikeres-e vagy kudarcokkal teli, vajmi kevés köze van az élet valódi lényegéhez.
Az, hogy milyenné válik az életünk, attól függ, mennyire vagyunk képesek a dolgoknak örülni, gyönyörködni bennük.
Ehhez pedig az kell, hogy figyelmesen nézzük a világot. „
Ami szeretetből történik és amit általa tartanak fenn, azt csak a szeretet oldhatja fel.